Karácsony otthon

Soha ilyen gyönyörű, örömteli és békés Karácsonyom nem volt, mint az idén. Köszönöm minden otthoninak, hogy ilyen meghitté és őszintévé tettétek. Csodálatos volt találkozni a mára a világ minden tájára sodródott Csupi Csapattal, egykori kollégákkal, tai chi-s barátokkal, volt szomszédokkal, a kedvenc pékségemben az eladó lánnyal, a négyeshatoson az ablakhoz tapadva bámulni a budapesti kilátást. S természetesen a családommal együtt lenni, akikkel mind bensőségesebbé válik a kapcsolatunk.

Köszönöm az őszinte beszélgetéseket, melyre persze nem mindneki van felkészülve, de ez a szerethetőségen mit sem változtat. Megint sokat tanultam a türelemről, a nyitottságról, az alapokról, a késésről, a határaimról. Hihetetlen, hogy egy döntés mennyire megváltoztatta, letisztultabbá, őszintébbé tette az életem. Pedig csupán csak néhány száz kilóméterről van szó, még csak időzónát, kulturális közeget sem váltottam (bár ez utóbbiban egyre többször kételkedem). :) Ez sokszor nem könnyű, sőt, kegyetlen dolog olvasni az aprócska jelekből, mégis izgalmas, szembesüléses, semmiért el nem cserélném ezt az érzelmi felgyorsulást.

Álljon hát itt az alap, a kályha, a mindig befogadó és feltétel nélkül elfogadó közeg, a család, s egy tipikusanmindenévbenkészülegyilyenbeállítású kép. :)