Első kacsintásra olybá tűnik, mintha egy könnyed darabbal volna dolgom, majd beleszippantva konyakmeggy illata ömlik az orromba, aztán tuttifrutti (donaldkacsarágó), mindenembe beleeszei magát, mégis irtó hízelgő; alapos szellőztetés után az intenzitás kevéssé csökken, de ez az idő épp elegendő arra, hogy elfogadjam, nekem ez bizony tetszik; számban körös-körül már kifinomultabb, főleg aszalt meggy, és olyan túlérett példány a fán, amit már a darazsak is megdémzsáltak, meg nyáron a diófa alatt elmajszolt ribizlis-mákos-habos; persze e mellett piros bogyósok dögivel és egy kis csili teszi árnyaltabbá a képet; az élmény hosszan megmarad, a tanninok karakteresen, mégsem hivalkodóan még percekig emlékeztetnek a számban megforgatott kortyra, melyet a merlot bársonya tesz igazán szerethetővé.
A mai veszprémi Borklub egészségére!
Megfogalmazni mar igy nem tudtam volna, de muveletlen borfogyasztokent en is nagy elvezettel fogyasztottam ;)
VálaszTörlésDrága Réka! kedvet csináltál ehhez a borhoz :) ahogy olvastam írásodat - ez jutott az eszembe - szeretettel és jókedvvel ajánlom:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=tu-cWQ5po9M
hopp, megnéztem: 14.5 fokos!!!! - akkor is kóstolok belőle, olyan szépen írtál róla :)
VálaszTörlés